Őrangyal

3. Kirándulás, meg egy s más.

2010. okt. 5. 18:28 - írta Many_08

Sziasztok!
Itt a harmadik rész is!
Itt is bonyolódnak a szálak,
lehet kissé jobban, mint az előző részben.
Remélem tetszeni fog,
és a komikat továbbra is várom,
és ha lesz köszönöm!!

 

Reggel, az izgalomtól  már hétkor felkeltem. Komótosan megreggeliztem, lezuhanyoztam, redbe raktam magam, majd felöltöztem.

Ameddig nem tudtam mit csinálni, gondoltam előveszem Rágcsát. Jól el is szórakoztam vele. Észre sem vettem, hogy máris 8. Benyomtam a TV-t. Meg kell mondjam mind a 100 valamennyi csatornát nem nagyon volt kedvem végigkapcsolgatni, ezért CNN-t néztem. nagyon sok új dolgot nem tudtam meg belőle, de legalább lefoglaltam magam valamivel. Később már ezt is kezdtem unni, ezért bekapcsoltam a laptopom, és megnézegettem a méljeimet. Ez is lefoglalt egy darabig.

Hirtelen ajtócsöngőre lettem figyelmes. Becsuktam- vagy inkább csaptam- a laptpom és "rohantam" az ajtóhoz. Greg állt ott. Visszarohantam a kulcsomért, bezártam a lakást, és elindultam utána a kocsi felé.

-Amugy szia.- átöletem.

-Neked is!

-Tessék?

-Semmi... Jó látni. Bár mondjuk tegnap találkoztunk de nembaj.

-Jajj...

-Óh, van egy plusz meglepi.- elővett egy fekete szalagot. Jesszus! Valyon mit akar azzal?! Maga felé fordított és bekötötte a szemem.

-Mit csinálsz?

-Csak bekötöm a szemed. A meglepi az meglepi. Félek, ha látod az utat, akkor rájössz, hogy hova is szeretnélek tulajdonképpen elvinni.

-Ahha, vágom.- lassan besegített a kocsiba, majd hallottam ahogy beül mellém.

-Előre szólok, hogy nem tapizlak, csak becsatollak.

-Okés. Amugy gondoltam, hogy nem "motozol meg"- emeltem a kezem, hogy macskakörmöt mutathassak.

-Hehe. Tudtommal, nem voltál rossz kislány... Vagy igen?!

-Dehogy!!- sikeresen majdnem röhögőgörcsöt kaptam.- És akkor tényleg nem vehetem le, míg oda nem érünk?

-Aha. De majd ha odaértünk is csak én vehetem le.

-Hmm...

-Miaz?

-Seeemmi...

-Dee, van valami, ha hümmögsz!

-Te ezt nem értheted!- elröhögtem magam.- De ha nő vagy, vagy hasonló képpen perverz mint én akkor...

-Értem, értem!

-Okés!

Az elkövetkezendő időt-amiről fogalmam nincs, hogy mennyi volt- végigdumáltuk és röhögtünk. No meg énekeltük. Nem is tudtam, hogy ilyen jó a hangja... Vagy csábos... De inkább csak maradjuk a jónál. Szóval a lényeg az, hogy remekül éreztem magam már most. Mi lesz itt később? El nem merem képzelni! Jesszus! :D

-Na jó, mindjárt oda is érünk. Bírd ki addig!

-Mert mintha eddig nem bírtam volna ki. Köszi!

-Jól van na! Nem kell leordítani a fejem!

-Nem ordítok drága, véleménytfejtek!- ismét elröhötem magam. -Azta, nem hittem volna, hogy még ilyen komoly beszélgetésbe is bonyolóthatunk valaha.

-Hát igen, én még a legszörnyűbb rémálmomban sem hittem volna. Tehát, a mai gázárak melett, nem is értem, hogy hogyan lehet megélni! Ésbár, nem mintha tél lenne, vagy óriási szakácsmester lennék, de ez szörnyű!

-Egyetértek! Ez megvitatásra szorul! Kérem meséljen még!- nagynehezen keresztbe raktam a lábam. - Hogy telt a gyermekkora? Milyen kapcsolatban állt a szomszéddal? Tudja, az is nagy benyomást tehet az életére! Például az én gyermekkori szomszédom egy tahó volt! De most meséljen kérem magáról!

-Ne... nemár! RG-t fogok kapni, és nem tudok, majd vezetni!

-Nyugi, nekem is van jogsim! Majd navigálsz! Röhögve...- fűztem hozzá, félrebiccentett fejjel. -Nos, nem lényeges.

-Jesszus xD.

-Én is így vélem! Ez...

-Nem szorul megvitatásra!

-Nos, hát legyen így!

-Huhh... már most fáradt vagyok! Nem azért :D.

-Köszi. Amugy mikor érkezünk már meg?

-Most!

-Wáóv!

Éreztem, hogy leparkol valahová a kocsival, majd kiszáll. Kikapcsolta az övet, és kisegített.

-Köszi.

-Gyere...- rátette egyik kezét a derekamra a másikkal pedig a kezem fogta.- Okés, itt állj meg. Csukd be a szemed!

-Okés. Megvan.- levette a szememről a kendőt. Lassan átkarolta a vállam hátulról, én pedig megfogtam a csuklóját.

-Most nyithatod!- mikor kinyitottam a szemem, majdnem elsírtam magam. Vegas egyik legmagasabb hegyén, vagy szirtjén vagy nem is tudom, hogy mijén álltunk, és gyönyörű kilátás nyílt innen az egész fénylő városra. Bár nappal nem nagyon lehetett látni a fényeket, még így is gyönyörű volt.

-Én... Én nem is tudom, hogy mit mondjak... Ez... Erre nincsenek szavak! Gyönyörű! Nagyon köszönöm...- belesimultam az ölelésébe. Nagyon boldog voltam.

-Érted bármit.- még sokáig álltunk és néztünk a kilátást, mikor kicsit hátralépett velem, majd elengedett és a kocsihoz sétált. Még valami?! Ó, ne! Na jó, nem mintha nem örülnék dehát...  Kinyitotta a csomagtartót, és kivett belőle egy kis pokrócot. Leterítette, majd egy hűtőtáska szerűséget is elővett. Visszacsukta a csomagtartót, és leült.

-Jössz? Gondoltam, ha már egy szer így itt vagyunk... -leültem mellé. -Első gondoltaom az volt, hogy csak simán beülünk a csomagrató szélére, de azán rájöttem,  hogy így ízlésesebb és kényelmesebb is.- közben kipagolgatta a kajákat.

-Ez.. Ennél jobb nem is lehetne ez a nap! Nagyon köszönöm!

-Ugyanmár! Örülök, hogy örülsz!

Még jó ideig, beszélgettünk és közben piknikeztünk, ha annak lehet nevezni :). Lassan már kezdett szürkülni, és össze is kelett már pakolni. Egyedül csak a pokrócot hagytuk ott, hogy legyen min ülni, hogy ne ácsorogjunk. Volt egy rövid idő, mikor semelyikünk nem tudott megszólalni, csak ültünk, és gyönyörködtönk, a város fényeiben.

Hirtelen éreztem, hogy magáhozhúz. Ráhajtottam a fejem a vállára.

-Nem bánod, hogy csak így szó nélkül magamhozhúztalak?

-Dehogy! Így jó.

Ismét csönd. De nem az a kínos féle, csak szimpla csönd.

-Akkor... Tényleg jól érezted magad? Vagy csak...

-Persze, hogy jól éreztem magam! Nagyon jó volt! Ennél jobb nem is lehetne ez a nap! Nagyon élveztem. Köszönöm!

-Ugyanmár! Amugy visszatérve erre a: nem is lehetne jobb ez a nap szövegre... Szerintem lehetne...- tenyerébe fogra az arcom és megcsókolt. Először, lemerevedtem, de azán fölengedtem, és szenvedélyesen visszacsókoltam.

Igaza volt. Most lett tökéletes a nap. A világ legjobb férfijával csókolóztam a Hold fénye alatt.

2. Eljössz?

2010. okt. 3. 19:36 - írta Many_08

Nos, íme itt a második rész!
Remélem tetszeni fog.;)
Itt már egy kicsit bonyolódnak a szálak, rem észreveszitek.
A komikat pedig ismét nagyon várom, és ha lesz, megköszönöm!
Jó olvasást!

Reggel mikor felkeltem rettenetesen fájt a hátam, és persze a fejem... Mikor megéreztem a saját szagom, fénysebességgel rohantam a fürdőbe.  
Mázlimra, egy jó hidegzuhany és 2 bögre gőzölgő kávé rendberakott. A fejem attól még fájt, meg persze a hátam is, de sokkal jobb lett a közérzetem. Egy pillanatra megálltam és  visszagondoltam a tegnap estére. Nem sok rémelett de az igen, hogy hót részegre ittuk magunkat. Greg csúszott be a gondolatomba. Valyon fel tud kelni majd? És ha igen... Képes lesz egyeltalán bemenni dolgozni? Kíváncsi leszek én erre :D.

Összeszedtem a cuccaim, majd beültem a kocsiba és elindultam. Húsz perc kocsikázás után már a parkolóban keresgéltem hely után. Ez van ha az ember későn megy be a munkahelyére. Mázlimra összefutottam Greg-gel is. Hát igen, valahogy erre a kinézetre számítottam... Greggo, nem csalódtam benned :).

-Szia! Hogy vagy?

-Oh, szia! Háát... Nem látszik?!

-Bocs, bocs, nem bírtam ki, muszály volt!- emeltem fel védekezően a kezem. Elmosolyodott.

-De látom, Te azért jól bírod. Hogy csinálod? Meséld el a titkod!- váltott érdekes hangnemre. Elnevettem magam.

-Nem én tehetek róla! Hanem az új Schauma! Ajánlom Neked is! ;)- Emeltem fel a kezem, mintha egy samponos dobozt tartanék. Mindketten elkezdünk röhögni mint az idióták, mikor egyszer csak ott termett Nick.

-Szia!- köszönt neki Greg könnyeit törölgetve. Én csak inteni tudtam, mert még mindíg röhögtem.

-Ja... Sziasztok...- érdekes képett vágott. Egymásra néztünk Sanders-el és újra kitört mindkettőnkból a röhögés. Közben lassan elindultunk befelé.

-Basszus, már! Min kell ennyire nagyon röhögni?!

-Jajjh... Az hosszú Nick... Az hosszú.- egy pillanatra újra összenéztünk Greggo-val de most olyan érdekesen nézett rám. Elköszöntem tőlük majd lebaktattam a patológiára. Egész nap az a furcsa nézés járt az eszemben. Meg is látszott rajtam.

-Te meg mit csinálsz?!- üvöltötte le Doki a fejem, mikor a szikéket a sterilizáló helyett majdnem belehajítottam a kukába.- Elment a józan eszed?!

- Uhh, sajnálom... Én... Én nem tudom, hogy mi lehet velem... Ma egész nap olyan furcsa vagyok. Sajnálom.-lehajtottam a fejem majd csináltam tovább a dolgom.

-Nem baj, de legközelebb figyelj oda!- veregetett háton az öreg. Válaszként visszamosolyogtam rá. Mikor végeztem, éppeni teendőmmel átbandukoltam David-hez, hátha akad valami munka. Persze, hogy volt. 
Átlagos, 30 körüli fehér nő. Házas, két gyermekkel, és egy aggodó, gyászoló férjjel. Mikor végeztem a boncolással, csak álltam felette és néztem, a fehér élettelen arcát. Dondolkodásomból Greg harsány üdvözlése zökkentett ki.
-Szevasz, csajszi! Mizujs?
-Jesszus, Greg! Ne ilyesztgess! Amugy szia.

-Áhh, bocsi... Nem volt szándékos. Csak kissé fölébredtem miután beleestem egy nagy adag sárba a malacok közé...- vakargatta a tarkóját. Nekem pedig nem kellett sok, hogy röhögőgörcsöt kapjak.

-Röff-röff!

-Nagy poén!- úgy nézett rám... Villámokat szórtak a szemei... Gyorsan témát is váltott.- Szóval megtudhatnám a halál okát, kedves kollegina?
-Hát persze, kedves kollega! A halál oka többszöri szúrt sebb a mellkhason, a homlokán lévő golyó ütötte sebet csak később kapta, ezen kívűl valószínű, hogy megerőszakolhatták. A hajában, ezüstös szövetszálakat találtam, és vért a ball kezén, ahol sehogyan sem lehetett volna véres. Ja, és védekezés nyomait az öklön és ismeretlen eredetű bőrdarabokat a körmök alatt. Ezeket már felküldtem a laborba. Nagyjából ennyi lenne, drága kollega.

-Köszönöm, drága kollegina! De... mi értelme volt, hogy fejbelőtte a gyilkos miután már megölte?
-Nem tudom... Talán biztosra akart menni... De, ennek a kiderítése már a ti dolgotok! Jó munkát!- a kezébe nyomtam az aktát, elmosolyodtam, és vártam, hogy reagáljon valamit.

- Meglesz! Kösz!- most is olyan érdekesen nézett rám. Elmosolyodott, sarkon fordult, és kiviharzott a teremből. Egy darabig még néztem utána, aztán letakartam a hullát.
A nap szépen lassan, de tartalmasan eltelt. Már éppen pakoltam össze mikor David viharzott oda hozzám, mint egy felfújt pulyka.

-Robins doki azt üzeni, hogy 4 nap szabadnapot kapsz!- majd amilyen gyorsan ezt elhadarta, olyan gyorsan robogott ki az ajtón.

-Wáó... Ez... Szuper!- egy gigantikus mosollyal az arcomon igyekeztem ki a kocsimhoz. Út közben azért írtam egy SMS-t Dokinak, hogy megköszönjem. Figyelmetlenségemnek köszönhetően, belebotlottam, szinte szó szerint Greg-be. mikor eltávolodtam Tőle még nem tudtam, hogy Ő az, csak akkor mikor kinyitottam a szemem.

-Bocsi! Nem figyeltem... Sajnálom! Minden okés??- éreztem, hogy paradicsom vörös lett az arcom. Bár már máskor is történt ilyen, most valahogy mégis más volt.

-Ugyan már, nem a világ vége!- tette kezét a fejemre.- Amugy meg mit írsz olyan buzgón?

-Csak egy SMS-t. Amúgy szabis vagyok. Szóóóval... Csak megköszönöm Dokinak.

-Ahha, értem.- bólintott. Egy váratlan és kissé ironikus helyzetbe kerültem.- Én is szabin vagyok. Ömm... Tudod mit? Eljönnél velem holnap délelőtt valahova?
-Öh, persze, miért is ne? Dee, hova?
-Az titok! De öltözz kényelmesen, éés semmiképp se vegyél fel magassarkút!

-Magassarkú meg én?! 5 külön világ!- elnevettük magunkat.- És hányra jössz?

-9 Neked jó?

-Persze!

-Akkor holnap tall.- kacsintott. Bólintottunk egymásnak, majd külön váltak útjaink. Mikor kiértem a parkolóba jó alaposan körbenéztem, hogy nincs-e ott senki.

-ÉLLJEN! EZAZ!- vísítottam és ugráltam örömömben. Abbahagytam és még egyszer körbenéztem, hogy tényleg nem-e volt ott senki. Szerencsémre még mindíg nem. Még gigantikusabb mosollyal bepattantam a kocsiba, maxra tekertem a hangerőt, és telitorokból énekeltem a zenét. Szerintem minden ember hülyének nézett, mert mind két első ablak tövig le volt tekerve, és gondolom kihallatszott... Nem is kicsit...

Mikor hazaértem első dolgom volt, hogy kivettem a pókom, Rágcsát a terráriumából, bedobtam magam a fotelba, és felhívtam Amy-t. Szerencsémre már nem dolgozott. Mindent elmondtam neki. Úgy 2 órán át dumáltunk. A beszélgetést Ő szakította meg, vagyis a pasija Chris. Megérkezett hozzá, és le kelett tennie. De nem bántam, mert mindent amit fontosnak éreztünk elmondtunk egymásnak. Visszatettem Rágcsát- lehet, hogy Ő is hülyének nézett- és énekelve vetkőzni kezdtem már a nappaliban. A fürdőben csinátam magamnak egy kád, jó meleg vizet, és belevetettem magam-még mindíg énekelve.

Amikor már kezdtem érezni, hogy fáj a torkom az üvöltözés-szerű énekléstől kicsit lecsitultam és lejjebb csúsztam a meleg vízben és a habokban. Nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjek mit is érzek iránta.

1. Buli? Miért is ne!

2010. okt. 2. 20:25 - írta Many_08

Szia, sziasztok kedves olvasó(k)!
Ez ez első blogos sztorim, a témája CSI-os remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!
És légyszi írjatok komikat ;)!

A reggel kissé nehezen ment. Fel sem keltem máris balszerencsék egész sora csapott le rám.

Ahogy voltam zuhantam le az ágyról az ébresztő felé nyújtózkodva. A zuhanyzóban elcsúsztam, bevertem a zuhanyrózsába a fejem- föl volt akasztva- és leforráztam magam. Rettenetesen boldog voltam, mondhatom...  Nagynehezen azért beértem a munkahelyre.

Úton voltam le a patológia felé mikor a mindíg vidám volt laboros Greg Sanders mellémszegődöt megjegyzem vigyorogva.

-Szia, megkaptad tegnap este az üzimet?

-Szia, milyen üzit?

-Hát tegnap küldtem neked egy mélt. Nem nézted meg?

-Öhmm, nem nagyon volt időm gépezni bocsi... Miért, amugy fontos lett volna?

-Hátt, nem annyira de majd nézd meg!

-Hát jó, meglesz.- intettem neki majd kettéváltak útjaink. Bírtam Greg-et nagyon jófej volt. Sokszor megnevettetett ha magam alatt voltam, sokat hülyültünk ha együtt voltunk, sőt egyszer még egy Marilin Manson koncertre is elmentünk. A lényeg, hogy jól kijöttünk. Leérve intettem Dokinak és Davidnek.

A nap csak a szokásossal telt el. "Hullák hullák hátán."  Mikor volt egy kis szabadidőm meglestem a mélt amiről Greg beszélt. Már majdnem végigolvastam mikor barátnőm Amy kikapta a kezemből a telómat és félhangosan olvasni kezdte az elejétől.

- Huhúú, ebből lesz valami!- kacsintott.

-Basszus! Amy! Add már vissza!- kaptam a telóm irányába. Balszerencsémre gyorsak voltak a reflexei.- Légyszi!

-Szóval, hogy már bulikba is hívogat mi?!

-Az sem biztos, hogy elmegyek! Tudod, hogy nem nagyon szeretem az ilyen bulikat...

-Persze, de ha Ő fog kérni...- perverzen elmosolyodott.

-Ja, és még rám mondják, hogy perverz vagyok! Amugy veled meg a hapsiddal mivan? Foglalkozz vele, ne velem meg a...- Istenem, de hülye vagyok! Mit mondjak?!- meg aa...zz eszelős sráccal!- rákvörös lett a fejem. Bár nem láthattam de eléggé éreztem. Elhúztam a szám.

- Ahaa... Hát ha Te mondod Piroskám...- furcsán nézett rám kissé. Visszadobta a telóm, majd elindult fölfelé.- Azért ha meggondolod magad szólj! Piroska...- tette hozzá kuncogva.

-Nagy poén basszus!- fordultam utána.- végre végig tudtam olvasni a levelet. Felsóhalytottam.- Mi lesz ebből??- zsebrevágtam a mobilt majd visszafordultam, hogy megnézzem van-e valami munka. Hát volt.

-Heidi!  No lám Téged is látni?- köszönt jókedvűen Nick Stokes kollegám. Legyomott egy pacsit- Mizujs?

- Először is: persze, hogy lehet látni, miért mit hittél, hogy láthatatlan vagyok vagy mi?! Másodszor: a halál oka a halántékot ért nagy erejű ütés. Valamilyen élesebb tárgyal okozhatták. Ezen kívűl kábítószert találtam a szervezetében és nem kis mennyiségű alkoholt. Valamint egy zöldes-sárgás anyagmaradványt a szájában, de azt már felküldtem a laborba elemzésre.

- Mennyi új infó. Lehidalok. Köszi!

- Hehe, nincs mit. További jó munkát.

- Na az meglesz, köszi! :D

***

Mikor vége lett a műszaknak felmentem a pihenőbe, hogy megkeressem Sanders-t  de nem találtam azért gondoltam, lemegyek és megnézem az öltözőben. Összefutottam Sara-val.

-Szia! Hát Te? Kit keresel ilyen nagy lelkesedéssel?

-Szia, csak Greg-et beszélnivalóm van vele.- oldalra néztem.

-Öm, valami komoly dolog?- felhúzta az egyik szemöldökét.

-Dehogy! Ne gondolj egyből rosszra! -emeltem fel védekezően a kezem.

-Hát akkor oké!- intettünk egymásnak, majd a saját utunkra indultunk. Mivel nem találtam itt sem Greg-et de valahogy éreztem, hogy ittvan leültem a padra és vártam. Nem sokára meg is jelent, de csak egy szál törölközőben a dereka körül. Csurom vizes volt és kissé fáradtank is tűnt.

-Jesszus, Te kémkedsz utánam?! És.. és majdnem mesztelen vagyok!- nos, nem erre a reakcióra számítottam, de sebaj.

-Öööh, nem kémkedem és nem vagy mesztelen, amugy meg ne rinyálj! Csak azért mertem így "rád törni" mert elolvastam a méled és igen lenne kedvem elmenni Veled bulizni valahova.- álltam fel, mint egy ártatlan szedne kislányka.

-Jaa, okés! Ömm, laza ruha ééés, olyan fél 8?

-Nekem jó!- emeltem fel a kezem. Természetesen megint beindult a perverzióm. Hmm, mondani kéne valami frappánsat, kiváncsi vagyok a reakcióira... Éreztem a hátamből kinövő kis ördög szárnyacskákat. Elindultam visszafelé. Hirtelen visszafordultam, láttam, hogy kicsit összerezzen.- Ó, és csini vagy ;)- kacsintottam. Nem tudott mit szólni. Kuncogva ismét visszaindultam.

***

Tapostam a gázt hazafelé mikor megcsörrent a telóm. Basszus, gyűlölök kocsiban telefonálni, miért pont most?! Úgy döntöttem, hogy nem veszem fel.Megvártam amíg a hangposta jelentkezik.

Ööö, szia Greg vagyok... Bocs ha zavartalak, csak annyi, hogy lehet egy kicsit előbb megyek nem tudom, és nem kell nagyon kiöltözni!  Smink sem nagyon kell, csini vagy te anélkül is.-elkuncogta magát-Szóóval, majd megyek olyan negyed-fél 8 körül. Szia!

Remek, még vagy úgy másfél órám van, hogy elkészüljek. Beparkoltam, majd bevettem magam a fürdőbe. SMS... Amy-től.

>>Naa, mizu? van már vmi?? Majd írj vissza ha tudsz! Amy <3 <<

Gyorsan visszaírtam neki félig kilógva a zuhanyzóból. A válasza csak egy smiley volt. Megforgattam a szemem, majd visszabújtam a zuhany alá. Mikor végeztem majdnem, hogy szó szerint átestem a szobámba. A kedvenc kopottas farmerem vettem fel, egy egyszerű fekete csőtoppot, és egy fekete deszkáscipőt. Végignéztem magamon, majd a látvánnyal úgymondd megelégedve magamrakentem egy kis szempillaspirált és kihúztam a szemem, amjd kicsit behullámosítottam a hajam.  Fogmosás, az utolsó igazítások majd ledobtam magam a nappaliban a fotelba. A telefonom kikapcsoltam, és gondoltam itthon hagyom, minek az nekem? Személyi, jogsi és teljesen kész is voltam.  Nem is kellett sokat várnom, már a ház előtt állt és dudált. Felpattantam, magamra vettem a kabátom, leakasztottam a kulcsot bezártam a lakást és bepattantam a kocsiba. Nem tudom mi ütöttbelém, de lenyomtam neki 2 puszit.

-Szia, mizujs?

-Semmi. Csini vagy!- kacsintott.

-Köszi, Te is :D- néztem rajta végig. Bekötöttem magam majd elindultunk. Végigfecsegetük az egész utat majd mikor megérkeztünk a buli helyszínére hallottam, hogy szól a zene.  Észre sem vettem mikor kiszállt a kocsiból. Úriemberhez méltóan kinyitotta nekem az ajtót és a kezét nyújtotta felém.

-Köszönöm, uram.- nyomtam meg a szót.

-Nincs mit, hölgyem.- Ő is megnyomta. Befelé menet kaptunk pecsétet és leelenőriztek bennünket. Kézenfogott és elvezetett egy tök jó helyre ahol volt üres asztal és tánchely.

-Na, jól szórakozol?- kérdezte táncolás közben.

-Persze, nagyon jól! Ezer köszi, hogy elhoztál.- "ugrottam" a nyakába. Ésbár úgy terveztem, hogy nem iszok semmit, csak talán egy sört vagy valami kis felest, Greggo addig-addig nyüstölt amíg meg nem kostóltam néhány dolgot. Talán nem kellett volna... Nagyjából fél 3-ig buliztunk, majd seggrészegen hazaindultunk. Fogalmam sem volt, hogy hogyan sikerült Greg-nek ilyen állapotban vezetnie de sikerült! Mikor a házamhoz értünk, vagy 5000-szer megköszöntem neki mindent. Nagynehezen eltántorogtam az ajtóig majd bementem. Ledobtam magamról a kabátot majd magamat a kanapéra vetettem. Nyúltam a telómért, és nagynehezen bekapcsoltam. Nemtudom, hogy de írtam egy üzit, hogy biztonságban haza ért-e és, hogy minden okés nála. Csupa helyesírási hibával, de válaszolt.

>>Ja, minden tökre okéss, csak kurvára részeg vagyok... De ez csak egy apró teknikaji porpléma. Lyóét!<<

Majdnem röhögőgörcsöt kaptam, aztán írtam egy SMS-t Amy-nek is. A választ meg nem várva ott helyben elnyomott az álom a kanapén.